1. forduló - Sweet Panda

Név: Sweet panda

Cím: Az a régi szerelem!

Műfaj: Nem igazán tudom hova sorolni, de szerintem dráma, de ha nem akkor bocsi J !

Figyelmeztetés: A főszereplő a végén meghal

Szavak száma: 482

Szereplők:

Chanyeol

Lia (OC, Chanyeol első barátnője, csak meg van említve, mint egy mese főszereplője)

Chanyeol unokái és az anyjuk

Chanyeol második barátnője (aki később a felesége, ő is csak meg van említve)

Leírás: Chanyeol idősebb korában mesél az unokáinak az első szerelméről. Elmeséli nekik, hogy milyen volt az a pár hónap, amit együtt töltöttek, azt is, hogy milyen volt a lány és a kapcsolatuk. A szakításuk miértjét is elmeséli. Továbbá, még azt is elmeséli, hogy beszéltek-e még vagy sem (ez a fici közben kiderül). A végén jó érzésekkel távozik az élők soraiból.

Dsida Jenő: Tavalyi szerelem

Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.

Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.

Az a régi szerelem!

- Chanyeol nagypapa, miért mosolyogsz?- kérdezte a legkisebb unokám.

- Azért, mert eszembe jutott az a lány, aki az első szerelmem volt a nagymamátok elött! - válaszoltam neki, miközben végigsimogattam az arcát.

- Mesélj róla papa! - jött oda a másik két unokám is - Naaaaaaaaa, légyszi!- néztek rám boci szemekkel.

- Rendben van, mesélek róla!

- Éljen! - kiáltottak fel mind a hárman.

El is kezdtem mesélni az unokáimnak.

- Minden akkor kezdődött, amikor én közeledtem a harmincöthöz és találkoztam egy lánnyal!

- Hogy nézett ki a lány? - kérdezte a nagyobbik.

- Szép volt, hosszú barna haja, gyönyörű barna szeme, hófehér bőre, pirospozsgás arca volt, ja és európai volt.

- Az európaiaknak tényleg szép arcuk van.

- Igen kisunokám. Na, miután találkoztunk, rá egy hétre döntött úgy a vezérigazgató, hogy kiöregedtünk az énekesi szakmából és utunkra engedett minket. Valaki maradt ott műsort vezetni, volt, aki hazament a családjához, hogy új életet kezdjen. Mi is új életet kezdtünk Liával!

- Milyen Liával? - kérdezte a kisebbik.

- Az a lány, akivel találkoztam, akiről most mesélek. A teljes nevére sajnos nem emlékszem! - feleltem.

- Ja, és mi volt utána? - kérdezte az egyetlen fiú unokám.

- Először is bemutattam a szüleimnek, utána úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk. Össze is költöztünk egy szép külvárosi házba. Úgy volt, hogy együtt öregszünk meg, családot alapítunk és boldogan élünk. De sajnos nem így lett, mivel európai volt hat hónap után szakítottunk, mert haza kellett mennie.

- Miért kellett hazamennie? - kérdezte a kisebbik.

- Mert lejárt a vízuma drága kisunokám! - simogattam meg a fejét.

- Ja, és mi történt utána veled nagypapa? - kérdezte a kisebbik.

- Sokáig egyedül voltam, de rá egy évre megismertem a nagymamátokat. Először féltem, de rájöttem, hogy nincs mitől félnem, mert ő nem hagy el soha, mindig itt lesz velem. Egy éven belül össze is házasodtunk és nem sokkal később megszületett a nagybátyátok, majd az édesanyátok.

- És beszéltetek még utána? - kérdezte a nagyobbik.

- Egy- két hónapig beszéltünk csak. Mindketten a munkánkra koncentráltunk, nem volt erőnk semmire, így elmaradtak a levelek és azóta se beszéltünk, nem tudom, mi lehet vele.

- Nagyon sajnáljuk nagypapi! - bújt oda hozzám mind a három, a lányom meg az ajtóból nézte és csak mosolygott.

- Gyertek gyerekek, lefekvés, hagyjátok pihenni a nagypapátokat! - szólt oda halkan.

- Rendben, megyünk! Köszönjük az estimesét nagypapi! - és elmentek lefeküdni - Jó éjszakát!

- Jó éjszakát nektek is! - szóltam még utánuk.

- Te nem mész lefeküdni? - kérdezte meg a lányom.

- Még ülök itt egy kicsi, majd később megyek! - feleltem.

- Rendben, akkor majd gyere! - simogatta meg a karom, amire én rábólintottam.

Ültem még egy tíz percig a kedvenc kis fotelomban, lecsuktam a szemem és nem keltem fel többet. De jó érzés volt, hogy még egyszer utoljára mesélhettem az unokáimnak, így az életem boldog véget ért.

Vége!