Név: Yi Han
Cím: Mi
lenne ha...
Szereplő:
Kris, mellékszereplőnek Suho & Tao
Szavak száma:
877
Műfaj: oneshot,
yaoi
Figyelmeztetés:
yaoi-szál is van benne, de nem durva
Rövid leírás:
Mi történne akkor, ha Kris hirtelen visszatérne és elfelejtené az SM minden
hibáját?
Mi játszódik le a fejében,
mikor hirtelen nem várt üzenetet kap?
Megjegyzés:
Minden, ami le van írva a ficben, az én képzeletem szüleménye, semmi nem
bizonyítja hogy történt még csak hasonló eset is (kivéve a pert, meg Kris
távollétét)
A versben a szél szó
szerepelt, és maga a költemény hangulata ihlette a ficet.
Vers: Nagy
Kinga (Susy)
Arcona
Hideg, téli éjszaka volt,
magasan járt az égen a
Hold.
Zárva ajtó, zárva ablak,
a komor házak mind
hallgatnak.
Nincs őz, nem látni
madarat,
félelem űz minden vadat.
Repedésen, kabát árnyán
kúszik be a gonosz ármány.
Kongatnak a fémharanggal -
eljött hát a sötét angyal!
Pokol-tűzzel, ős haraggal,
pikkely bőrrel, démon
hanggal.
Füstös romok, omló raktár,
halálsikoly, égő batár.
Hegyes körme pusztít,
rombol,
dühe ezer évről tombol.
Retteg tőle úr és nép is,
fél a csúnya, s fél a szép
is.
Egy-egy tornyot szárnya
takar,
s ahogy mozdul, szelet
kavar.
Ki lesz hát, ki győzni
fogja?
Varázslat, vagy
lovag-kopja?
Nem tudom, majd mi lesz
sorsa.
Megmondja az igric kobza.
Mi lenne ha...
Wu
Yi Fan soha nem gondolta volna, hogy minden így fog alakulni azzal, hogy
otthagyja azt, ami a legfontosabb neki… pedig még is ez történt.
Hiába
tett meg mindet mi elterelné a figyelmét a perről és arról, hogy nem állhat
társai, barátai mellett a színpadon sehogy sem sikerült neki.
Rengeteg
álmatlan éjszaka, átsírt nap állt már mögötte, mikor egyszer egy szép napon
meglátta, hogy kapott egy üzenetet, ráadásul attól, akire kevésbé számított.
„ Yifan-ge!
Hosszú az út, és senki nem szabhatja meg hogy hová
tartasz. Megértjük minden tettedet, míg akkor is, ha mások szemében árulónak
tűnsz. Habár nem állítottunk meg, tudd, hogy mindig hiányozni fogsz.. szeretünk
és vigyázz magadra.
Joonmyun
<3
u.i: Nekem azért jobban
hiányzol, szeretlek ^^”
Miután
ezt elolvasta, rájött, hogy neki igenis az EXO-ban a helye, mégha nem is
szereti azt, ami ott folyik… de azt is tudta, hogy most még nem szabad
visszamennie..nem lenne helyes.
Miközben
ezen morfondírozott, odakint elkezdett hullani az eső. Míg a szemerkélő
csapadékot figyelte, eszébe jutott rengeteg közös emlék, tévéműsor, koncert és
minden olyan ahová mindannyian hivatalosak voltak.
Mivel
annyira szerette a sötét, borús időjárást hogy kedve támadt sétálni. Gyorsan
fel is vette a kabátot, majd kilépett az éjszakai, esős pekingi utcára. Ahogy a lágy csapadék ráesett arcára, nem
bírta visszatartani könnyeit, melyek abban a pillanatban hullani kezdtek.
Remélte,
hogy a sírással kiadhatja magából a többiek hiányát, és a szomorúságot, mi
azóta is nyomja lelkét.
Még
nagyjából fél óráig rótta az utcákat, mire sikerült összeszednie magát és rávennie
lábait arra, hogy hazainduljanak.
Otthon
első dolga volt megnézni egy utazási iroda honlapját, hogy mennyiért és mikor
tudna visszamenni Koreába, hogy ismét a társaival, a barátaival legyen, hisz tudta,
hogy a napokban kezdték meg a koncertjeiket, melyekre még együtt készültek.
Pár
perc keresgélés után meg is találta, amit keresett, lefoglalta a legelső
járatot, mely Pekingből megy Szöulba. Amilyen gyorsasággal csak lehetett, összepakolta
a cuccait, felöltözött majd bőröndjeivel együtt lement a ház elé. és taxit
rendelt.
Percek
múlva már a reptéren is volt, hisz nem lakott messze onnan. A váróban levő
táblán megkereste járatát, majd becsekkolt.
A
repülőn ülve támadtak kétségei arról, hogy helyesen teszi azt, amit, de ezeket
hamar elhessegette, amint eszébe jutott Suho üzenete.
5
óra repülőút után végre megérkezett. Amilyen gyorsan csak tudott, elment a
legközelebbi szállodába, hogy ott lakjon addig, míg vissza nem megy, már ha visszamegy.
Mikor már a szobájában ült, egyből vett is jegyet az esti EXO koncertre, hogy
onnan szorítson a többieknek.
Hamar
eljött a koncert kezdésének időpontja, így gyorsan magára kapott egy maszkot,
egy sapit és egy napszemüveget, magához vette a táskáját és így indult el a
stadionba.
A
stadion előtt beállt a sorba, bár nehezen vegyült el magassága miatt, de
szerencséjére nem ismerte fel senki sem, így nyugodtan mehetett be a nézőtérre.
Már
nagyon izgatott volt, hisz kíváncsi volt, hogy csinálták meg nélküle a dalokat
és a koreográfiákat.
Percek
múlva kezdetét is vette az első Lost Planet koncert. Yi Fan teljesen
belevegyült a rajongók közé, velük együtt énekelte a dalokat, magában táncolta
a koreót, némelyik érzelmesebb dalnál még könnyei is szabad utat találtak
maguknak.
Két órával később már a sorban állt, hogy
bemehessen az öltözőbe és találkozhasson 11 társával.
Mikor
sorra került és végre egyedül maradhatott az EXO tagjaival, levette a sapkáját,
mire a többiek hangos kiáltások közepette ugrottak a nyakába.
-
Yi Fan-ge!!! De
jó végre újra látni. Mesélj, mi van veled és mi szél hozott erre? - árasztotta el Tao egyből a kérdéseivel.
-
Hiányoztatok,
ezért gondoltam meglátogatlak titeket. Meg amúgy is van egy kis dolgom
Koreában… - de mielőtt befejezhette volna, Suho megfogta a kezét és arrébb
húzta.
Mikor
már kellő távolságban voltak a többiektől, Joonmyun megcsókolta rég látott
szerelmét, majd rákérdezett érkezésének valódi okára.
-
Ugye nem azért jöttél, hogy végleg itt hagyj
minket? Ez az idő is keserves volt, ne akard, hogy mindannyian szenvedjünk.
-
Ne aggódj, nem
azért jöttem. Egy kis meglepetést tervezek, de nem mondhatom még el – felelte
Kris, majd visszasétált a többiekhez.
Miután
befejezte a társalgást, visszavette álruháit, elbúcsúzott a fiúktól és
kiadójuk, az SM Entertainment felé vette az irányt.
A
vezérigazgató alig akart hinni a szemének, mikor meglátta irodája ajtajában a
mindenki által csak árulónak titulált srácot. Nem is sejtette, hogy miért jött
ismét hozzá, de mikor meghallotta, hogy újra csatlakozni szeretne a srácokhoz,
még a szeme is elkerekedett.
Gyorsan
elintéztek mindenféle papírmunkát, a szerződést, mely miatt az egész
herce-hurca zajlott, Yi Fan igényei szerint alakította.
Másnap
reggel a szállodában Kris jókedve az egekben volt, hisz a tegnapi,
vezérigazgatónál tett látogatás óta ismét annak a csapatnak a tagjának tudhatja
magát, mely miatt annyi év szenvedést, kínt és fájdalmat élt át. Amint egy
kicsit magához tért, egyből írt egy üzenetet a többieknek, hogy találkozzanak a
Bubble Tea Shop-ban, mert valamit meg szeretne mondani nekik.
Egy
órával később már mind a 12-en ott ültek, és várták mi fog most történni.
Miközben itták a teájukat, Yi Fan felvázolta nekik, hogy ő ismét aktív tagja a
bandának és soha többé nem fogja őket elhagyni, míg akkor, se ha már a hátuk
közepére se kívánják.
Alig
mondta ki szegény a szavakat, mire mindannyian a nyakába ugrottak.
-
Isten hozott újra
köztünk – kiáltották kórusban.
Teltek
a napok, a hónapok, egyre sikeresebbek lettek mint előtte, hisz Korea egyik
legsikeresebb bandája ismét teljes létszámban tartott teltházas koncerteket,
szerepelt műsorokban és adott ki albumokat.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése